-Ő itt az új osztálytársatok, Kitty Moon-hallottam mogorva
osztályfőnököm szavait, amint mellette álltam, és kínosan nézegettem új
osztálytársaimat. Merthát a távolságok miatt sajna sulit is kellett váltanom.
Ám a bal oldali padsor harmadik padjában ülő srácon megakadt a szemem. Irtózatosan helyes -állapítottam meg. Ahogy észrevette, hogy őt nézem, kedvesen rámmosolygott, én azonban elkaptam a tekintetem. Lehet, hogy mégsem lesz olyan kínszenvedés ide járni?
Miután a következő szünetben a kiszemelt fiú megkérdezte, hogy körbevezessen-e az épületben, ebben már határozottan biztos voltam. Közben megtudtam, hogy Liamnek hívják, és megygyőződtem róla, hogy gyönyörű barna szemei vannak.
Végig nagyon segítőkész volt, sőt nagy örömömre azt is felajánlotta, hogy míg nem tanulom meg, melyik terem merre van, addig elkísér az óráimra. És én persze éltem a lehetőséggel. De remélem, azért sikerült valamennyire lepleznem, hogy teljesen odavagyok érte.
Hazafelé Mollyval, a húgommal mentem. Csak két évvel volt fiatalabb nálam, de szegény most nagyon elveszettnek tűnt. Neki nem volt ilyen szerencséje az új közösséggel. Próbáltam bele egy kis lelket önteni, nem tudom, mennyi sikerrel, és hogy én magam mennyit hittem el abból, amit neki mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése