Nagyszünetben egyszercsak Hazza lépett oda hozzánk.
-Jéé, hát mégsem vagytok összenőve?!-kérdezte gúnyosan.-És hogy-hogy nem nyaljátok-faljátok egymást állandóan?! Itt valami bibi van... Csak nem rájöttél egy nap után, hogy rosszul döntöttél?
Annyira felhúzott, hogy a képébe vágtam az igazságot, talán kicsit hangosabban a kelleténél:
-Liam a bátyám!
Harry látványosan visszafolytott egy mosolyt, majd elnézést kért, hogy mennie kell, mert a barátnője várja.
Így az iskolában mégjobban elindultak a pletyók. Volt olyan verzió, ahol dedós játéknak vélték a dolgot, de volt ahol gondolkodtak azon is, hogy talán igazat beszéltem.
-Kicsit megleptél, hgy így ,,felvállaltál."-jelentette ki Liam a történtek után.
-Mert miért ne? A bátyám vagy, vagyis leszel, és nekem most nagyon szükségem van egy nagytesóra, így miért kellene titkolni?
Délután megint depis hangulatom volt, ráadásul egyedül voltam otthon, és semmi kedvem nem volt kaját készíteni. Így rendeltem egy pizzát.
-Helló, kislány!-köszönt a nálam alig pár évvel idősebb, kékszemű, szőke pizzafutár.
-Helló!-köszöntem vissza.
-Ide jön a sonkás-sajtos pizza?
-Igen, az enyém-bólintottam.
Miután kifizettem a kajámat, megjegyezte a helyes szöszi, hogy nem nézek ki túl fényesen.
-Hát az meglehet. Tudod, tegnap derült ki, hogy anyunak új barátja van, és már tegnap itt is volt bemutatkozni a fiával együtt, aki az egyik osztálytársam-mondtam. A fiú szemében megértést láttam. -De bocsi, nem akarlak ezzel untatni!
-Az én szüleim pedig most vállnak. Nem untatsz vele, meg úgyis te voltál mára az utolsó, akihez mennem kellett.
-Akkor nincs kedved picit bejönni? Úgy is túl nagy nekem ez a pizza...-Nem tudom, hogy jött, de úgy éreztem, jó lenne dumcsizni egy kívülállóval, és szerintem neki sem ártana.
-Hát nem tudom-mondta kissé bizonytalanul.
-Bocsi, hogy így letámadtalak! Abszolút megértelek, nem is ismerjük egymást, meg elhiszem, hogy nem akarsz egy vadidegennel társalogni ilyen családi dolgokról, vagy akármiről. Ne haragudj!
-Nem, semmi baj! De lehet, hogy nincs igazad, és időnként jobb ilyen témákról olyannal beszélni, aki nem lát bele annyira...-nézett a semmibe elgondolkodva.
-Ez azt jelenti, hogy mégsem olyan esélytelen az ötletem?-csillant fel a szemem.
-Hát... talán nem...
-Szuper!-mosolyogtam rá.-De akkor befelé, mert el hűl a pizza!
-Az nagy kár lenne!-helyeselt.
-Öhm, Kitty Moon vagyok-nyújtottam neki kezet.
-Én meg Niall Horan.
Közben megterítettem, és az asztal közepére tettem a pizzát.
-Vegyél nyugodtan!-kínáltam, miközben kivettem az első szeletet. Mindketten csendben ettünk, de ez már kezdett kínossá válni.-Kezdjem én?-törtem meg a csendet, mire ő lassan bólintott. -Nagy körvonalakban: Apáék tavaly váltak el, állítólag, mert sokat veszekedtek, de szerintem az az oka ennek is, mint ami az ideköltözésünknek: egy másik pasas. De a legnagyobb szívás az volt, hogy egy nappal előtte, mint hogy anyu bemutatta a férfit és annak a fiát, összejöttem valakivel a suliban, és hát a két srác egy és ugyanaz a személy volt...
-Juj, az elég gáz! Szegény! És mit csináltatok?-kérdezte.
Én elmeséltem mindent, majd ő beszélt a családjáról. Közben elfogyott a kaja, így átültünk a kanapéra, és ott folytatta a mondandóját.
Gondolatban kicsit elkalandoztam: Hogy nem tűnt nekem eddig fel, hogy ennyi helyes pasi van Londonban?! Vagy csak itt,és mégis jó volt ez a költözés? És hogy lehet Niallnak ilyen szép szeme?!?!?
Aztán visszakanyarodtunk a Liames témához, és amikor látta, hogy egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában, együttérzően megszorította a kezemet. De mielőtt még elkezdhettem volna reménykedni, megszólalt:
-El nem tudnám képzelni, mi lenne, ha ez velem meg a barátnőmmel történne...-Miii?! Neee! Miért nem jön össze nekem semmi egyetlen jó pasival sem?!?! De igyekeztem ezt nem nagyon kimutatni, és hangosan kimondva azt kívántam neki, hogy semmilyen hasonló helyzetbe ne kerüljön.
Még picit dumáltunk, de a gondolataim ismét máshol jártak.
Aztán Niallnek nemsokára mennie kellett. Próbáltam marasztalni, de lehet, hogy elég mű volt.
De a szőke herceg még az ajtóból visszafordult:
-Neked akkor most nincs barátod, ugye?
-Nincs-feleltem tétován. El nem tudtam képzelni, hogy mit akarhat.
-Csak mert az egyik barátom nemrég szakított a barátnőjével, és szerintem tök összeillenétek. Majd picit mesélek neki rólad. Aztán ha tetszik neki az ötlet, és te sem vagy ellene, akkor elintézem, hogy a következő pizzát ő hozza ki-kacsintott rám.-És természetesen ingyen, mert ennek a nagy részét én ettem meg.
-Oké-mosolyodtam el, bár fogalmam sem volt, mit kéne gondolnom a helyzetről.
-Na szóval kösz mindent, és rendelj még tőlünk, kislány! Helló!-intett.
-Nics mit, és fogok! Szia-köszöntem el én is.
Vacsira hazaért mindenki, és nekem eszembe jutottak a tegnapiak. Gondoltam kicsit megleckéztetem anyát:
-Anyu! A mellettem levő szoba majd lehet Liamé?
Drága anyukám lassan felém fordult elkerekedett szemekkel, míg a húgom értetlenül nézett rám.
-Ezt hogy érted?-adta végül anyu az ártatlant.
-Úgy, hogy Liam lakhat-e a mellettem lévő szobában?- ismételtem meg a kérdést.
-Még mindig nem értem, mire gondolsz.
-Tulajdonképpen nem ez volt a lényeg, habár azért jó lenne, hanem az, hogy nem felejtettél-e el valamit elmondani nekünk?
Nem hinném...Mivel-
-Én meg nagyon is hiszem!-vágtam közbe, de próbáltam nyugodt maradni.-Tudod, Liam kicsit jobban be van avatva, mint mi.
-Elárulnátok, hogy miről van szó?-nézett ránk értetlenül Molly.
-Csak arról, hogy komolyabb okai is voltak a költözésünknek, mint hittük. De ezt már anya szeretné elmondani-néztem rá jelentőségteljesen.
-Hát lányok...szóval az a helyzet...
-Hogy?-kérdeztük egyszerre.
-Hogy lassacskán szeretnénk összeköltözni Will-lel-nyögte ki, és a reakcióinkat próbálta figyelni.
Molly tátott szájjal bámult, én viszont kifejezéstelen arccal, de egyenesen anyu szemébe néztem.-Akkor ezen borultál ki tegnap?-kérdezte.
-Hogyne! Kinyílt az ajtó, és egyből tudtam, hogy ide fognak költözni! Valószínű!
-Hát akkor?-faggatott. Szegény tesóm még mindig nem jutott szóhoz.
-Mindössze azért, mert a srác az osztálytársam!!!-Úgy gondoltam, a részletekbe inkább nem avatom be őket.
-Juj!-kapta a szája elé a kezét anyum.-Ne haragudj, nem tudtam!
-Nyugi, már rendeztük a dolgot bátyussal.
-Mii? Bátyus?-értetlenkedett a húgom.-Amúgy nem ő volt ott a cukrászdában múltkor?
-De! És gondolj csak bele, ha anyáék összeházasodnak, mindketten a húgai leszünk! Na köszönöm a vacsorát!-azzal felálltam, és anyára hagytam a további magyarázatot Molly részére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése