Ezt nem hiszem el! Végre egyszer bejövök egy jó csajnak, ráadásul ő is nagyon tetszik nekem, de persze neki is Ő kell... Egy fenét Ő, hanem szépen sorban az összes csajszi.De akkor is, miért nem tudott egy kivételt tenni?! Amúgy biztos vagyok benne, hogy csak azt akarja megakadályozni, hogy az én barátnőm legyen. Meg persze eddig minden nőnemű tanuló nála ,,kezdett'', és gondolom nem akar szokást változtatni.
De sajnos nincs olyan csaj, aki nemet mondana neki. És igen, tagnap leselkedtem. Utánuk mentem. És hát sajna láttam egy csókot is elcsattanni. Viszont itt már nem bírtam tovább, és ahogy tudtam, rohantam az ellentétes irányba. Nem bírtam tovább nézni, mert éreztem, hogy ez a lány fontos nekem.
Az iskolában egész végig feszült volt, kicsit tartózkodó, és állandóan körbe-körbe nézegetett a folyosón, mint akikeres valakit. Ez egészen addig tartott, míg meg nem látta Harryt, aki rá sem nézett. Utána mintha megkönnyebbült volna, és olyan volt, mint azelőtt.
Fogalmam sem volt, hogy most mi van Harry és közte, de úgy döntöttem, amíg velem van azt kihasználom, és nem ezen fogok rágódni.
-Neeem, még mindig nem jó!-próbálta délután a halmazokkal való műveleteket a fejembe verni.- Az unió jele az ,,U''. Olyan mint egy ,,u'' betű, csak nincs szára. A metszet pedig ennek a fordítottja. Ez pedig egy kis ,,m'' betűre hasonlít, csak ennek sincs szára, és nem fejezed be.
-Szóval egy kis ,,n'' betű.
-Igen, olyan, de arról az életbe nem fogod megjegyezni, hogy az a metszet.
-És ha mégis sikerül?-kérdeztem.
-Nem én mondtam, hogy nem vagy jó matekos...-mosolyodott el.-De ha mégis sikerül, akkor egyel kevesebb házit kapsz.
-Miii? Házit is kapok?-lepődtem meg.-Nemáár! én semadtam neked föciből!-próbáltam valamit tenni ellene. Mert akkor fogadhatok még egy matektanárt, hogy ne égjek le előtte. Bár ez lehet, hogy már megtörtént.
-Hát a föcit így is, úgy is meg kell tanulnom. Mit szeretnél még ahhoz hozzátenni? Bőven sok az is-nevetett.
-Mintha a matek az nem lenne az-makacskodtam.
-Az egy dolog, hogy nem volt túl kevés, de egy szavad sem lehet, mert a házit már egytől egyig megcsináltuk.
-De ez akkor sem ér!-Már nem volt semmi ötim, hogy mit mondjak, csak szimplán tiltakoztam.
-Mert miért ne érne? A matekot csak úgy tudod megtanulni, ha gyakorolsz, gyakorolsz, és gyakorolsz.
-De mi van, ha nem tudom megoldani?-nyögtem ki végül, és lesütöttem a szemem.
-Ettől félsz?-lágyult el a hangja.-Egyrészt nem versenyfeladatokra gondoltam, másrészt csak én fogom látni-hát nekem épp elég ez is-, harmadrészt pedig abból fog kiderülni, hogy mi megy, és mit kell még gyakorolni.
-De nekem semmi sem megy!-mondtam elkeseredetten.
-Már hogy ne menne!-simogatta meg a hátam.-Naa, nézz rám! Gondolj bele, hány feladatot megoldottunk ma!
-Épp az, hogy megoldottunk, mert nekem nem megy!
-És mitől fog jobban menni, ha itt nyavalyogsz, vagy ha még megcsinálunk öt példát?
-Nem tudom. Szerintem hagyjuk a francba...-na ennyit arról, hogy kihasználom, amíg velem van... itt sajnáltatom magam... Most biztos tiszta szánalmasnak gondol. Az is vagyok.
-Ahogy szeretnéd-sóhajtott.-Nem akarom ráderőltetni, és bocsánat, lehet hogy első órának kicsit sok volt. De ha meggondolod magad, szólj nyugodtan, továbbra is szívesen segítek...ha tudok...-mondta őszintén, kicsit elkeseredve. És talán kicsit lelkiismeret-furdalással, amiért úgy érezte, hogy ő cseszett el valamit.
És... szomorúság is bújkált a hangjában. A francba is, hogy lehetek ilyen béna?!
-Kitty!-szólaltam meg, mikor már indult kifelé a szobámból.
-Igen?-fordult meg.
-Figyelj, egy kis pihi után nem magyaráznád el előről az egészet? És ígérem, megpróbálkozom a házival is.
Láttam, hogy mosolyra húzódik a szája és felragyog a szeme, miközben visszajön, ledobja a cuccát, én pedig felállok, hogy megöleljük először egymást.
És most nem szabad elszúrnom!
Kicsit engedtem az ölelésből, de teljesen nem eresztettem el. Mélyen a szemébe néztem, miközben lágyan, de szenvedélyesen megcsókoltam. Ezután Kitty kicsit elhúzódott. Lehet, hogy mégsem volt a legjobb ötlet, de akár hogy is lesz ezek után, nekem megérte.
Ám Kitty egy kis ideig összeszorította a szemét, majd ő kereste az én tekintetem, és most ő csókolt meg engem.
A matekról ennyit, a délután hátralévő részében összebújva beszélgettünk.
Ő elmesélt minden Harry-vel kapcsolatban, és hogy döntött: engem választ. Én pedig bevallottam, hogy leselkedtem utánuk. De ő erre csak elmosolyodott, és mégjobban hozzám bújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése